2008-ban, a Mocskos pumitenyészet B-betűs almában hat kiskutya született. Egy kivételével mind kan kiskutya volt. Mivel az apa, Mocskos Uti nagyon jó örökítő tulajdonságokkal rendelkezik, olyan egységes alom született, hogy magam is nehezen különböztettem meg őket. Nehéz volt eldönteni, hogy melyiküket nevezzük be a 2008-ban Budapesten rendezett Kutya Világkiállításra. Mocskos Bicska és Mocskos Batyu közül végül az előbbi mellett döntöttünk, mivel Batyu nagyon szép volt, de nagyon félénk, visszahúzódó is volt egyben és nem voltunk biztosak abban, hogy a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt le tudja-e vetkőzni félénkségét. Bicska nagyon szép eredményt ért el, később külföldre került és ott sorra aratja a babérokat (erről majd később). És Batyu is egyre barátkozóbbá vált, már nem félt annyira az idegenektől és az autózást pedig kifejezetten megszerette. Lehet, hogy ez lett a veszte. Mert miután elfutott tulajdonosától, aki egy erdős területen futtatta – ó, azok a csábító illatok párzási időben -, ki tudja merre kóborolt, s öt nappal eltűnése után, 27 kilométerre az eltűnés helyétől találták meg. A nyakában lévő adatok alapján egy útfelügyelő küldte az értesítést, hogy Batyut elütötte egy autó és elpusztult. Szegény Batyu története legyen intő példa minden kutyáját szerető gazdi számára, hogy vigyázzunk rájuk. Mert "Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél." (Saint Exupery)
