Legelső blogbejegyzésemet mindjárt egy nagyon-nagyon aktuális bejegyzéssel kezdem. Itt van a fedeztetés időszaka és mindenki lázasan keresi a párt a kutyájának. A megfelelő pár kiválasztásában néhai férjem, dr. Katona Viktor, akivel együtt kezdtük el a pumitenyésztést, nagy mester volt. Pontosabban ez nem is mesteség, hanem ehhez érzék, ráérzés kell. És neki nagyon jó érzéke volt ehhez. A megfelelő pár kiválasztásáról ezt írtam a finn PUMIT magazinba az ottani szerkesztő felkérésére:
"A legtöbb tenyésztő azzal követ el hibát, hogy a legszebb, a legtöbb eredményt elért, a világgyőztes stb. kutyát választja ki párnak. Nem gondolnak bele abba, hogy a szépségkirálynőknek legtöbbször nem születnek szépségkirálynő gyerekeik. Sőt, még az sem biztos, hogy egyáltalán szépek lesznek. Ez a gének játékától függ.
Mi egy olyan időszakban kezdtük a tenyésztést, amikor nagyon kevés volt a pumi az országban. A II. világháború óriási pusztítást végzett nem csak az emberekben hanem a kutyák állományában is és ezt különösen a pumik, ezek az érzékeny állatok sínylették meg. Pontosabban, volt egy erősen kevert állomány elsősorban az alföldi pásztoroknál és egy ennél sokkal kisebb állomány 2-3 tenyészetben. A helyzetet jól jellemezte dr. Ócsagh Imrének az a kijelentése a '60-as évek végén, hogy "ha csak EGY olyan kutya születne, amely tisztán magánviseli a pumi jellemzőit, az már egy nagy eredmény lenne". Dr. Ócsagh Imre, a kutya- és lótenyésztés nemzetközileg is elismert szakembere ugyanis a pumi, mint fajta fennmaradásán fáradozott. No de ne szaladjunk előre.
Volt tehát egy Bogáncs nevű kanunk és egy Mocskos nevű szukánk, amit egy Tisza melletti iskola tankertjéből hoztunk el. (A teljes történet a honlapomon olvasható). Ezt a két kutyát B-törzskönyveztettük és az ő pároztatásukból született egy később sokat fedezett kan, Mocskos Boxos. Nagyon szép kutya volt, de ami dr. Ócsagh Imre szerint még ennél is fontosabb - ő volt az az EGY kutya, amely tisztán és világosan magán viselte a pumi fajta jellegzetességeit. Én a tenyésztést ennél az első alomnál abba is hagytam volna, hiszen az egész kutyatartásba csak véletlenül csöppentünk bele. De Ócsagh Imre az alom láttán azt mondta, hogy nekünk nem szabad abbahagynunk a tenyésztést, ezt folytatnunk kell.
Bogáncs és Mocskos Móka (az utóbbiból időközben alapító szuka lett) második almában született egy kis szuka, Mocskos Kócos. Nagyon hasonlított az apjára, Bogáncsra, neki is hegyes füle volt. Ócsagh Imre tanácsára férjem, Viktor a Kutyavári kennelből nézett neki párt. Ez volt a fent említett 2-3 kennel közül a legnagyobb, s ők legjobb kanjukat ajánlották, amely több versenyen is "kiváló" eredményt ért el. Viktor viszont ragaszkodott egy másik kanjukhoz, amelynek csak "nagyon jó" volt az eredménye. Ő volt Kuyavári Emír Bitang. Igazából, a szabályok szerint nem is lehetett volna fedeztetni vele, de Viktor őhozzá ragaszkodott. A tenyészet tulajdonosa, Váradi György nem is értette a választást, sőt annyira meg volt sértődve amiért Viktor nem az ő "kiváló" kutyájukat választja, hogy nem is kértek sőt kijelentették, hogy nem is fogadnak el kutyát a leendő alomból. Abból az alomból, amelyben négy kiskutya született és közülük kettő a pumitenyésztés első két ICH kutyája lett: Mocskos Angyal és Mocskos Ancsa."
Visszatérve arra, hogy mi kell a jó párválasztáshoz? Jó érzék. Jó szemek. Egy bizonyos tehetség. Egy jó adag szerencse. És mindenekelőtt kitartás és következetesség a tenyésztői munkához. Hát ennyi.
